作词 : Szabo Agnes

作曲 : Kasza Tibi

Fázva lépkedek az úton, át a városon,

Lassan esni kezd a hó, de ez sem baj.

Mert jól tudom, az utca végén állsz,

S a hóban rég csak engem vársz.

Jéghideg a két kezed

De végre karjaidba zársz.

Ha velem élsz, úgyis bárhol jó

Mert van, amit el nem lep a hó

Ha velem élsz, nem számít a tél,

Csak közelebb fúj minket a szél.

Ha velem élsz, úgyis bárhol jó

Mert van, amit el nem lep a hó

Ha látlak, elmúlik a tél

A mosolyod forróbb mindennél.

Az átható hideg, amelyben téged várlak én

Gyorsan múlik el, ha látom már

Hogy jössz felém.

Az álmos téli csend kíséri lépteink zaját

Jéghideg a két kezed

De forróbb lesz az éjszakánk.

Fákat tép a szélvihar,

Ne félj, nem ér minket el

Csak annyi kell

Hogy itt benn újra átölelj.

Ó, így lesz már, bármi vár

Amíg hozzám bújsz, ha fáj

S a holnap úgy jön el,

Hogyminket így talál.

Ha velem élsz, úgyis bárhol jó

Mert van, amit el nem lep a hó

Ha velem élsz, nem számít a tél,

Csak közelebb fúj minket a szél.

Ha velem élsz, úgyis bárhol jó

Mert van, amit el nem lep a hó

Ha látlak, elmúlik a tél

A mosolyod forróbb mindennél.

Ha velem élsz, úgyis bárhol jó

Mert van, amit el nem lep a hó

Ha velem élsz, nem számít a tél,

Csak közelebb fúj minket a szél.

Ha velem élsz, úgyis bárhol jó

Mert van, amit el nem lep a hó

Ha látlak, elmúlik a tél

A mosolyod forróbb mindennél.